Pricemate

Bortnyik Sándor és a „műhely” – Bortnyik tervezőgrafikai munkássága (1914– 1947) és a „magyar bauhaus” (1928–1948)

A L’Harmattan Kiadó Határesetek sorozata főként festőként és grafikusként ismert Bornyik Sándor munkásságáról szólva bemutatja a művész pályájának egy eddig rejtettebb oldalát: a sokoldalú tervezőgrafikust, aki kipróbálta magát a tárgytervezés, a fényképezés, a rajzfilm és a színház területén is. A műfajok, sőt művészeti ágak közötti határátlépések, a hagyományos képzőművészeti problémák és eljárások kölcsönhatásai az új médiumokkal a 20. századi avantgárd mozgalmak és a nyomukban kibontakozó modern tárgy- és vizuális kultúra jellegzetes, máig ható vonásai közé tartoznak. A művészet társadalomformáló szerepét valló Bortnyik munkássága ebben a szellemben bontakozott ki Kassák MA folyóiratának körében, majd a weimari Bauhaus vonzásában eltöltött időszak után Budapesten. A reklám- és könyvművészet megújításában nemcsak mint tervező vett részt, hanem Műhely nevű magániskolája révén is, mely a Bauhaus tervezési elveit vezette be a hazai gyakorlatba. A Műhely a funkcionalizmus jegyében 1928 és 1933 között mintegy „brand”-dé vált, s ebben nagy szerepe volt a Bortnyik azonos elveket valló barátaiból, alkotótársaiból álló kapcsolati hálónak. A modernizmus felvirágzását megtörő történelmi-politikai változások új kihívások elé állították a művészt. Bortnyik állásfoglalásait vizsgálva a második világháború időszakában és a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban felvetődő dilemmákban, fontos adalékokat találunk az aktuális hazai művészettörténeti kutatásokhoz.

HUF 3990.00

1

Modernizmus sátortetővel - Ligeti Pál művészetfilozófiája és építészetelmélete

Ligeti Pál építész, építészet- és művészetelméleti író munkássága szorosan kapcsolódik a Bauhaus és Le Corbusier nevével fémjelzett modernista mozgalomhoz, amelynek központi alapelve a társadalmi felelősségvállalás. Ligeti kiemelkedő szerepet játszott a Horthy-korszak művészeti és építészeti közéletének megszervezésében, az első világháború utáni lakáshelyzet megoldásában, a főváros építészeti koncepciójának meghatározásában, valamint a népi és az urbánus építészet összebékítésében. A kötet bemutatja Ligeti Pálnak - a magyar és az európai modernizmus jeles képviselőjének - művészetfilozófiáját, építészetelméletét és a hatására kialakuló hazai építészetkritika kezdeteit. JÁSZ BORBÁLA (1986) filozófia és művészettörténet szakos bölcsész. Doktori tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolájában végzi. Kutatási területe a filozófia és az építészet kapcsolata, elsősorban a két világháború közötti időszak építészetelméleti kérdéseit vizsgálja.

HUF 1990.00

1

Gerlóczy Gedeon - A képmentő építész

A modern architektúra születése a 20. század hajnalára datálható, így Gerlóczy Gedeon (1895-1975) szerencsés módon e szemléletváltás idején válhatott építésszé. A húszas évek második felétől - az egyre gyengülő historizmus mellett, feltételezhetően a Bauhaus hatására - hazánkban is megjelent a konstruktivista- funkcionalista irányzat, majd a modern és posztmodern építészet. Gerlóczy a két világháború közötti formavilág egyik meghatározó alakjaként, a modern kórháztervezés szakértőjeként jelentős életművet hagyott hátra, emellett a Magyar Képzőművészeti Fő- iskola építészettörténet- és városesztétika-tanáraként is tevékenykedett. Frissen végzett építészként, huszonnégy éves korában, különös ihletettségtől vezérelten megmentette Csontváry Kosztka Tivadar pusztulásra ítélt festői hagyatékát, majd, több mint ötvenöt éven keresztül fáradhatatlanul küzdött a képek fennmaradásáért, elismertetéséért és méltó helyre kerüléséért. Az alkotó géniusza magányosság. Sérül, illan, betemetik a hétköznapok, elszaggatják a történelem viharai. Sosem tudhatjuk meg, a magyar képzőművészet históriájának hány fejezete maradt örö-kre megíratlan. Hogy Csontváry Magányos cédrusának hullámzó ágai nem enyésztek el hasadozott, szélfútta kocsi- ponyvaként a budapesti forgatagban, az Gerlóczy Gedeon, a képmentő építész elkötelezettségének köszönhető.

HUF 9900.00

1

Jan van Eycktől a Bauhausig

E tanulmánykötetben olyan művészettörténeti, kultúrtörténeti és zenetörténeti vonatkozású írások olvashatók, amelyeknek - bár igen eltérő korszakokat, illetve témaköröket érintenek - közös vonása, hogy szinte kivétel nélkül valamilyen, a közelmúltban megrendezett nagyszabású kiállításhoz, fontos publikációhoz vagy szenzációs műtárgyvásárláshoz kapcsolódnak. A kötetben többek között a következő kérdésekről esik szó: Mit lehet tudni Stuart Mária Henrietta brit királyi hercegnőről, akinek Anthonis van Dyck által festett bájos portréját csillagászati összegért vásárolták meg a Szépművészeti Múzeum számára? Ki volt Cléo de Mérode, Európa első fotómodellje, akinek neve még Ady, Kosztolányi, Krúdy és Molnár Ferenc írásaiban is felbukkan? Miért írt megható tündérmesét a holland grafikusnő, Jo Daemen a mára már szinte teljesen elfeledett magyar csodahegedűsről, a fiatalon elhunyt Pártos Istvánról, s minek köszönhetően vált Hubay Jenő tehetséges tanítványa, Herman Mili idővel egy holland kastély úrnőjévé? A kötet beszámol arról, hogyan ábrázolták egyes művészek az első világháború idején semleges Hollandiában a háború borzalmait, és arról is, mit lehet tudni az 1933-ban a nácik által bezáratott Bauhaus hollandiai utóéletéről, a Nieuwe Kunstschool néven ismert amszterdami szabadegyetem működéséről és magyar vonatkozásairól.

HUF 3990.00

1

Hosszúlépés Budapesten

Tudjuk hol lakott itt Vörösmarty Mihály. És Littmann Pepi, az ortodox zsidó férfiimitátor, a pesti orfeumok sztárja. És hogy kik faragták Budapestet márványból és koszlott Trabant-ülésből. Kik voltak a szerencselovagok, hivatásos bajkeverők, hazafiaskodó zsidók és sóletzabáló fajvédők, a megalomániások, a minden rendszerhez ügyesen simulók, a házat a lakók kényelme elé helyező Bauhaus-hívek és a stukkóleverős IKV-szakik, akik megformálták a budapesti utcákat és azok látszólag értelmetlen kiszélesedéseit, az értéktelen homlokzatok mögé dugott értékes házakat, a budai villák és a pesti kapualjak párhuzamos világait. 8 éve sétálunk hivatásból Budapesten, a városban, amit a legjobban szeretünk. Első könyvünk, a Hosszúlépés Budapesten négy, fotelből és valóságban is bejárható sétával vezet keresztül a fővároson, hogy megismertessük azokat a tarkabarka, nagyon vidám vagy nagyon szomorú, cigaretta-, vágott liba, parfüm és pincedoh, de legfőképp összetéveszthetetlenül Budapest-szagú sztorikat és (anti)hősöket, amelyektől Budapest az ami. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid. Mi a közös bennük? Közös élet, közös kislány, Vilma, közös cég, a népszerű városi séta-szervező hosszúlépés.járunk? Mindkettejüket az urbanisztika, a szociológia érdekelte, ezt tanulták belföldön és külföldön, és kamatoztatták itthon, egyetemi katedrától az önkormányzati szféráig. Együtt alapítottak városi sétaszervező céget 2013-ban. A hosszúlépés.járunk? közel nyolcezer sétájából több százat vezettek már. Rendszeresen írnak, nyilatkoznak, szakértenek a főváros múltjáról, jelenéről, híres nőiről. A „város a vérükben van”: első közös könyvük, a Hosszúlépés Budapesten oldalairól visszaköszön a közös évek tapasztalata és tudása, és rajongásuk közös tárgya, Budapest színes-szagos világa.

HUF 7990.00

1

Nyiri István - Lauber László

Nyiri István (1902–1955) és Lauber László (1902–1953) a két világháború közötti modern magyar építészet kiemelkedő alkotópárosa volt. Több mint tíz éven át vezettek önálló irodát a fővárosban, számos bérház, bérvilla és középület megvalósulása fűződik a nevükhöz. A két építőművész pályája a Wälder-irodában keresztezte egymást, ahol tanulmányaik utáni gyakorlati éveiket töltötték. Habár önállósodásuk után a modern építészeti irányzatokban teljesedtek ki, a professzor irodájában tanult hagyománytiszteletet és kompromisszumkészséget kiválóan építették be tervezői gyakorlatukba. Lauber László már az egyetemi évek alatt nemzetközi sikerre tett szert Borpavilon tervével. A Nyirivel közösen alapított önálló iroda nyitása előtt pedig egy nagyon merész épülettel írta be nevét a sikeres építészek sorába: a Bauhaus stílusjegyeket viselő Excelsior autókiszolgáló állomással. Korai munkásságukat főként bérház-, családiház-, bérvillatervekből ismerhetjük meg. Építészeti stílusukra jellemző, hogy bár nem sorolhatók be egy stílusirányzat alá sem, a különféle mozgalmakhoz, csoportosulásokhoz köthető modern építészeti toposzokból ismert elemek sajátos kombinálása mégis felismerhetővé, egyedivé teszi épületeiket. Első igazán nagy sikert arató közös tervük a Kékgolyó utca 10. szám alatti bérházé volt, ezt megbízások sora követte. Az épület különleges éke a városra festői látványt nyújtó tetőterasz, amellyel meghonosították a sétatető-kultúrát, valamint itt jelent meg elsőként a később rájuk jellemző toposszá váló nagy méretű lyukablak. Miután meghódították Budát, több bérházat terveztek a pesti oldalon is. Rendszeresen vettek részt tervpályázatokon, több középülettervük meg is valósult, és ma is eredeti funkciójának megfelelően üzemel. A második világháborút követően irodájukat kényszerűségből felszámolták, és az állami tervezőirodákban külön utakon folytatták építészeti tevékenységüket. A szakma gyakorlása mellett oktatói tevékenységük is kiemelkedő. Bár nem egy időben, de mindketten a Műegyetemen oktattak, számos fiatal építész pályáját formálták az irodában és a tanári pulpitus mögül is. Ligeti Anna (1985) művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, fő érdeklődési területe a szecessziós és a két világháború közötti modern építészet. Jelenleg a Krea Design Iskola illusztráció szakos hallgatója. E-mail: anna.ligeti@gmail.com

HUF 11900.00

1

Mærke

Butik